EZ EGY SZJUPPPERR RÉGI OSKOLA!!!

 

Sok-sok éve foglalkozom gyermekekkel.

 Nem  játék, felelősség!!!!  

 

 "Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!
Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!"

 

Éveken át dolgoztam általános iskolában iskolatitkárként, majd képesítés nélküli nevelőként. Álló- és vándortáborokba jártam a gyerekekkel - amit úgy én, mint a gyerekek is élveztünk. Bolondozó, vidám, de határozott nevelő voltam, akit a gyermekek és a szülők is szerettek /tőlük tudom./                   

Pár év kihagyás után - más területen is kipróbáltam magam  - visszatértem a "gyökerekhez", az általam annyira szeretett gyerekekhez.

Ekkor már nem iskolában helyezkedtem el, hanem babysitterként, nevelőként – ezt a megnevezést némely szülő jobban szereti – vettem fel a kapcsolatot a családokkal, illetve a családok velem.

Sok helyen megfordultam: Budapesten, Gárdonyban, Vácon, „Veresegyházon”, Dunakeszin.

Egy felkérésre Amerikát is megjártam, meg sem álltam az „Óperenciás Tengeren túlig, két családnál 3 alkalommal tevékenykedtem odakint.

Érdekes  volt  a "mélyvízbe cseppeni". Idegen család, idegen helyzet, idegen ország,  nyelvtudás alig, de egy nagy kaland vált valóra...

S  két csodálatos kicsi ... 6,5 hónapos csecsemő fiúcska és egy 2,5 éves kislány  mellett töltöttem először 7 hónapot.A kicsi "beszélt", amikor  eljöttem /a 6,5 hónapos/ a leányzó sok verset, mesét hallott tőlem, valamint a  mozgáskoordinációja sokat javult az ilyen irányú játékos feladatok  elvégzése kapcsán. Szükség volt rá. Nagy hangsúlyt fektetek a mozgás- és képességfejlesztésre.

 

A következő családnál egyéves  és három éves fiúkkal találtam meg a hangot. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, nyári magyarországi "kirándulásuk" alkalmával pár napot biztosan nálunk töltenek.  

A második amerikai család kétszer hívott  vissza fiúkhoz.

 

Megható,  amikor egy kicsi bizalmát elnyered: látod mosolyát, érzed melegét, ölelését, érzed ragaszkodását, hallod sírását, s megvigasztalhatod, észleled  a szeretetét, a kezdetleges szavak első vagy utolsó szótagjának  kimondását…

 

Minden  egyes "manótól" való elválásnál a szívemből is ott marad egy  darabka...Azonban az évek során megtanultam okosan szeretni, a gyermeknek/gyermekeknek tudnia kell, hogy én "csak" a babysitter vagyok, nem az édesanya, s nem is az édesapa,  azonban megbízhat bennem.

 

Vácra egy 8 hónapos csemetéhez hívtak 2009-ben. Napi 10-11 órát játszottunk, terelgettem, szeretgettem, tanítottam. Közel 4 évet töltöttem vele, az óvodába is én szoktattam be, majd délutánonként - mikor az édesapa még vidéken dolgozott - én mentem érte. /A család Bp-re költözött időközben./

Ezen családdal, kicsivel is nagyon jó a kapcsolat, időnként a gyermek jelzi a szüleinek, hogy szeretne hozzánk jönni, s akkor nálunk tölt egy-két napot, éjszakát, vagy akár csak egy fél napot - hétvégeken.

A gyermek időközben iskolás nagyfiúvá vált...

 3 hónapot töltöttem egy 12 éves tini leánnyal, "éjszakai ügyeletes" voltam, mivel az édesanya külföldön dolgozott. Élveztük egymás társaságát, nagyon jól kijöttünk.

Volt olyan család, ahol a nagyobb, óvodáskorú gyermek logopédiai tanulásában vettem ki részem, iskoláskorú gyermekek tanulásában nyújtottam segítséget, vagy korrepetáltam.

2013. májustól  - ajánlásra - kéthetes koruktól - ikerleányzókkal "voltam elfoglalva", napi 8 órában viseltem gondjukat. Az etetésen, altatáson, pelenkázáson kívül a napi torna, masszírozás, mondókázás, éneklés, mesélés, kényeztetés is belefért az időnkbe. Mivel az alvás időn kívül állandóan beszéltem a csecsemőkhöz, a kicsik ezen időszak alatt nagyon sokat fejlődtek, mosolyogtak "beszéltek", azaz gagyogtak, gügyögtek, utánoztak! :-)))

 A család külföldre történő utazása miatt véget ért a "megbizatásom".

 

2014 elejétől - alkalmi lehetőségekkel kerestek meg  meg édesanyák, pl. 2,5 éves kislányhoz jártam heti pár alkalommal napközben, s késő esti órákban egy már óvodáskorú kislányra vigyáztam.

 

2014. februárjától szép feladatot kaptam. Egy 4 hónapos kicsi fiút "istápoltam". /Róla szól a babanapló is!/

Sikerrel jártam, nagyon sokat fejlődött az 5 hónap alatt, ameddig vele foglalkoztam, a család költözött, a kicsi valószínű, hogy bölcsödébe kerül, így váltak el - sajnos - útjaink /lásd babanapló/.

Igen, a kicsi bölcsödébe került.

 

Újabb kihívás elé állított a sors. Egy újszülött kicsi és három nagyobb gyermek mellé kerültem, Belgiumba, két hónapra, 2014. október-november hónapban.

 

Hazaérkezésem után egy 8 hónapos gyermek mellett talált rám az újabb "elfoglaltság"!

A kicsi jelenleg másfél éves, köszönjük, jól vagyunk....

A gyermek jelenleg két és fél éves, köszönjük jól vagyunk!

/Lásd: "beszélni kezdett a kicsi"/

 

A kicsi elmúlt 3 éves....

 

Óvodába készülünk....

 

Óvodába járunk....

  

Egy öthónapos kislányhoz ajánlott be egy előző család a kisfiúcska után, tőle most váltunk el, 18 hónapos lett a leányka, szépen "dumcsizott", a nevemet is kimondta, élvezet volt vele lenni...., így alakult.

 

 Friss, fitt egészséges 60-as nő vagyok...

 

 

 

 

 

 
 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Babacsősz, dadus, nevelő - vidám és gyakorlott, gyermekekhez értő... - © 2008 - 2024 - babacsosz.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat