Megnőttem!
Mindenki azt mondja, hogy „nagyfiú” lettem,
Most már talán én is elhihetem!
Megnőttem,
S óvodássá fejlődtem.
Emlékeztek még a tavalyi babára?
Amikor ráköszöntem a mamákra?
Amikor négykézláb settenkedtem a papához,
S ölbe kéredzkedtem anyához, s apához!
Azóta igazán lábra álltam,
Beszélek is egyfolytában,
Nemcsak károgok Nektek,
Hanem egész nap mesélgetek!
Már nemcsak a „tűzsoltó” a kedvencem,
A vonatokat is nagyon kedvelem,
Utazok is eleget,
Anya mindig elenged!
Számolok is, egy, kettő, három, nyolc
De nem minden huszonnyolc.
Az évszakokat és napokat is ismerem,
Akarjátok, hogy elismételjem?
Hatalmasat alkottam,
Egy hónap alatt bilire szoktam.
S már tényleg nagy vagyok,
Utcán is pisilek, mint a nagyok.
Tudjátok Ti milyen „nehéz megnőttnek” lenni?
A cipőmet fölvenni?
A kezemet törölgetni?
S minden nap fel- és levetkőzni?
Hősiesen állok neki a feladatnak,
De jobban örülnék egy nagy adag fagylaltnak.
Tavaly megígértem,
Az idén már ajándékokat is készítettem!
Igaz nógatni kellett egy kicsinykét,
Mert helyette inkább futkosnék! J
Boldogok lehettek, hogy én vagyok a gyereketek,
S én nagyon boldog vagyok, hogy Nektek verselhetek!
Minden szeretetem felétek száll,
S ez soha nem változik már!
T. – 2016 december