A gyermek mosolya

"Gyermek mosolyában ott az egész világ, tündöklő, zöld mezők és rengeteg virág.

Napfény melegsége, szellő suhanása, tiszta éjszakában csillag ragyogása..."

 

BABANAPLÓ

2014 októberében születtem

A B. keresztnevet adtátok nekem

 

Drága Anya és Apa!

 

Június elejétől a 8. hónapomba léptem.

 

Bár a fentieket Ti nálam is jobban tudjátok, nagyon remélem, észlelitek, már olyan nagy vagyok, hogy hallgatok a nevemre, annyiszor elmondtátok.

Egyszer, ha már nagyobb leszek, megkérdezem, hogy miért pont a B. nevet adtátok kedvtelve nekem.

Mivel a legjobbat akartátok nekem, lett egy bébiszitterem.

Kedveltem Őt, azonban nem ért rá minden alkalommal, ezért kaptam egy új dadát, azt a bizonyos „M-rát"!

Boldogan üldögéltem a rezgős székemben, amikor megjelent előttem.

Mondta a magáét, kérdezősködött, na, erre megmutattam, hogy nem vagyok lökött. 

Tudok én beszélni, mondtam, csak mondtam én is a magamét, meg is lepődött a felnőttség. Tátva maradt anya, a dada, valamint G. szája, szerelem lett ez M-val első látásra.

Az első időben nem sűrűn láttam ezt a „nőt”, de jött, s úgy döntött megváltoztatja az életem, legfőképpen lefogyasztja a méretem.

Pl. elkezdett tornáztatni, kezeket fel, le, fel, le, a lábaimat sem hagyta békébe’. 

Fel is húzott időnként ülő helyzetbe, s mindig nagyon vigyázott a fejemre.

Nyújtogatta a nyelvét, vajon miért?

Nem voltam rest, s kb. 5 hónapos koromban összeszedve minden bátorságomat, nyelvet öltöttem a "nőre", a babacsőszre! Azóta is játsszuk ezt, jó móka ez! 

Nem hagyott békén a rezgős székemben sem, ahonnan, mint kiskirály nézelődhettem, addig piszkált, míg a földön, egy szőnyegen kötöttem ki. Vajon miért volt ez jó neki?

Egy kis idő elteltével rendszer lett a napkeltével, azaz a hét több napján engem „molesztál”. 

Nem elég a torna neki, versel, mondókázik, s még énekel is, ahelyett, hogy táncolna, a por talán nem zavarna!

Így beszélgetünk mi nap mint nap, hiszen válaszolgatok neki.

Megszerettem a tornát, élvezem, főleg, ha a karjaimat keresztbe teszem, s a lábaimat a levegőbe engedem.

Boldogan szopogattam a tejem, s aztán 5 hónapos koromra mást is adtak nekem.

Kaptam édes burgonyát, répát, répát, édes burgonyát, s megint édes burgonyát, valamint répát, meddig kell még ezt ennem, jaj nekem! 

A szőnyeg is jót tett nekem, március 20-án hasra fordultam, s úgy is maradtam. Most mit tegyek, többet a hátamra nem megyek? Jaj, nekem, de furcsa a világ innen…

Nem maradtam állandóan a hasamon, anya, apa, s M. is segített ezt az időszakot túlélni! 

Először csak a bal oldalamról fordultam, a jobb oldalamat csak később próbálgattam. Vissza-vissza is gurultam, de nem hagytam magam.

Igaz görgettek is, hogy sikerrel járjak, de nem siettem el a dolgot, egyetlen egyszer, április 17-én megmutattam, hogy megy ez nekem, de olyan szédülés fogott el, hogy eme tornát felfüggesztettem, mást tettem helyette, fogakat növesztettem.

Éreztem, éreztem valamit, kicsit nyugtalan is lettem, anyát hajnalban felébresztettem.

M-nak az ujját ugyanezen a napon, április 30-án megharaptam ám. Mi történt, mi történt, miért néz rám csodálkozva? „B. B. B. kijött az első fogacskád!” – mondta. Rögtön hívta anyát is, s vígan újságolta, megharaptam Őt. Mindketten táncra perdültek, s én csak néztem, hogy egy harapással mit megéltem.

Egyfogú lettem, de nem sokáig, mert kb. egy hét múlva megjelent a másik.

Van fogam, van fogam, talán éppen ezért 6 hónapos koromra megsajnáltak engem, s kiegészítésképpen céklát is ehettem, "vörös" is lett az egész fejem.

S már húst is kaptam, csirkehússal jól is laktam.

Kaptam sütőtökpürét is, így már nem olyan unalmas az étrendem, egyre több ízt észlelhettem.

A babapiskótába is „beleharaptam”.

Szeretem az almát, a banánt, az őszibarackot is, sőt már megkóstoltam a sárgabarackot is.

Aztán május elejétől-közepétől megmutattam, hogy milyen legény vagyok a gáton: háton, hason, azóta meg sem állok, pörgök-forgok jobbra-balra, hasra, hátra, s mivel nem vagyok hajlandó utánozni bárkit, nem megyek előre, hanem, mint a rák, török a földre, kőre.

A rákjárás nagyon jól megy nekem, de már mozgatom a fenekem.

Meg is erősödtem, próbálkozok térdre állni, s előre is haladni, el akartam a védő nénit kápráztatni /május 29./.

Sokat vagyok a levegőn, szeretem, gondolhatjátok, ezt a sok mindent néha el kell felejtenem! 

Kedvelem a képeskönyveket, nem csak rágcsálom, anyával, M-val szívesen „olvasom” /március-április/

Megpróbálom elérni a labdát, a kis vödröket, s egyéb játékokat, de főként M. lábát, hogy kicsit megrágcsálhassam.

Összedöntöm a műanyag kockából épített tornyot, természetesen még nem én építem, dolgozzon mindenki más is mellettem.

Van egy faházikom, benne formák, feldöntöm, kiöntöm, rágom azokat, be is dobálnám, ha eltalálnám a nagy lyukat.  /június/

De kalapálni már jól tudok vele, csak győzze mindenkinek a feje! :-))))

 

Vidám vagyok, kedves, mosolygós, mivel nyugodt az életem, anya, apa köszönöm, hogy létezem.

 

 

B.

                                                       

2014. június 6.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: "Babanapló"
Babacsősz, dadus, nevelő - vidám és gyakorlott, gyermekekhez értő... - © 2008 - 2024 - babacsosz.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat